Holstein Fríz szarvasmarha

A Holsten-fríz szarvasmarha

A frízlandi és holstein-vesztfáliai területről az észak-amerikai kontinensre bevitt állományokat "holstein-fríz" elnevezéssel illették és tartották nyilván. A tenyésztésben a respiratórius típus kialakításán, nagy tejtermelő képesség fejlesztésén fáradoztak.

Az európai szemlélet figyelembe vette azt a körülményt, hogy a kisüzemi paraszti gazdálkodás a változó piachoz alkalmazkodva tejet és húst is elő kíván állítani. Az amerikai farmok üzemi méreteinek növekedése, a fejlett gépesítés és a specializáció a tenyésztőket arra késztette, hogy az egyoldalú tejelő jelleget fejlesszék.

A holstein fríz nemesítése folyamán a nagy tejtermelésre és a gépi fejhetőségre (régtől fogva általánosan alkalmazott gépi fejési körülmények között!) irányuló szelekció mellett fontos szerepet játszottak a tartástechnológiai körülmények is. A maximális jövedelem elérésében a tenyésztők óvakodtak minden túlzó és az állatok biológiai igényeit meghaladó elhelyezéstől. Mindenkor a legegyszerűbb, legolcsóbb megoldásokat alkalmazták.

Ez a körülmény is hozzájárult ahhoz, hogy a holstein fríz tehenek az elhelyezési (istállózási) és klimatikus viszonyokkal szemben nem támasztanak különleges igényeket, sőt igen jól tűrik a félig nyitott istállóban való, kötetlen csoportos tartást és a hideget.

A takarmányozással szemben - nagy genetikai képességük kibontakoztatása céljából - igényesek, teljes értékű takarmányozást igényelnek. Ellenkező esetben először a kondíciójuk, majd a reprodukciós teljesítményük, végül tejtermelésük is leromlik ("önfeláldozó" típus).
A szaporasági mutatók jó fölneveléssel, megfelelő takarmányozással és szakszerű szárazra állítással javíthatók, mert a kifogásolható negatívumok feltehetően nem genetikai alapokon nyugszanak, hanem a hatalmas tejtermelés következtében fellépő anyagcserezavarok stb. okozzák azokat.

Az ellések lefolyása általában normális, a nehéz ellések elofordulása nem jellemző. Ivari koraérése kedvező, középkorán érő fajta. Az üszők tenyésztésbe vétele 360-380 kg testtömeg elérésekor, 16-18 hónapos életkorban lehetséges. Hústermelő képességét közepesnek tartjuk. A hízó állatok izmoltsága általában nem megfelelő, a növendékek növekedési erélye viszont nagy. Egy napra jutó élettömeg-termelés tekintetében sok esetben nem maradnak el a kettős hasznosítású fajtáktól, sőt a húsfajták egy részétol sem. Kedvező az is, hogy a hízó bikák viszonylag nagy végtömegre (kb. 500 kg) hizlalhatók. A vágott áru minősége közepes vagy gyenge.

Küllem

Bár a fajtára a feketetarka színeződés jellemző, előfordulnak vöröstarka (red holstein) egyedek is, amelyek színre nézve homozigóták. (A vörös szín a feketetarkában recesszív tulajdonság.) A red holstein-friz értékmérő tulajdonságai nem térnek el lényegesen a feketetarka változatétól, csupán kisebb populációt képviselvén, emiatt hosszú távon a tenyésztői előrehaladás ebben a változatban lassúbb. A vöröstarka változatot elsősorban olyan keresztezésekben használják, amikor a színek keveredését el akarják kerülni (pl. vöröstarka színű fajták holstein-frízzel való cseppvérkeresztezése).

Felhasználása

A holstein fríz fajta elsősorban fogyasztói tej előállítására alkalmas. Nagy tejmennyisége, gépi fejésre alkalmas tőgye, jó technológiatűrő képessége révén az iparszerű tejtermelő telepek legfontosabb fajtája.
Európában elsők között magyar szakemberek ismerték fel a fajta értékét. HORN A. 1963-ban tett eloterjesztést behozatalára, és javaslatát tenyészállatimport és az évek folyamán kiterjedt keresztezések követték. Eredményeként Magyarországon van jelenleg Európában a legnagyobb holstein-fríz állomány (23 000 import állat).
Hazánkban fajtatisztán és keresztezésekben egyaránt kiterjedten használják, a tejirányú specializáció egyik alapfajtájaként számolunk vele. A tisztavérű holstein fríz állományok importja 1969-ben kezdődött. A hazai állomány termelése igazolja a fajtához fűzött várakozásokat.